Üdvözöljük, hogy a kormányzat az „új civil törvény” javaslatának benyújtásával több tekintetben a civilek által régóta szorgalmazott hiányosságok megoldása felé tesz lépéseket. Ilyenek a civil társaság, az egységes nyilvántartás megteremtése felé tett lépések és a szervezetek megszűnésének szabályozása.

A benyújtásra került törvényjavaslat több helyen javult a társadalmi vitára bocsátott tervezethez képest, és jó néhány ponton tükrözi a beérkezett véleményeket (pl. az adomány – feladatfinanszírozás - közszolgáltatási szerződés fogalmainak elkülönítése, beszámolók átláthatóbbá tétele). Sajnálatos viszont, hogy a törvényjavaslat nem átlátható folyamat során készült el, a benyújtás előtt már nem hozták nyilvánosságra, nem volt mód második egyeztetési körre, illetve a véleményt beküldő szervezetek sem kaptak korábban visszajelzést javaslataikra.

Utóbbiakra azért is szükség lett volna, mert a pozitívumok mellett a javaslat két fejezetében továbbra is maradtak alapvető, koncepcionális problémák:

1. Tartalmatlanná vált, kiüresedett a közhasznú jogállás
   A társadalmi vitára bocsátott tervezet legtöbb kritikát kiváltott pontjai a közhasznú tevékenység fogalma és a jogállás megszerzésének feltételei voltak. Noha a törvényjavaslat ehhez képest könnyebbé teszi a minősítés megszerzését, továbbra is az állami-önkormányzati feladatok ellátását tekinti valóban közhasznú tevékenységnek, kizárva ezzel olyan, a társadalom egésze (vagy egyes rászoruló csoportjai) érdekében végzett közérdekű a tevékenységeket, amelyeket jogszabály nem nevesít.
   A társadalmi vitára bocsátott tervezethez hasonlóan egy kivételével továbbra is csak pénzügyi-fiskális szempontok képezik a minősítés alapját, ami nem áll összhangban a közhasznúság szellemiségével és a fogalom nemzetközileg elfogadott értelmezésével.
   Nagyobb probléma azonban az, hogy a státusszal lényegében véve nem jár semmilyen előny. Kizárólag az állami szervekkel való közszolgáltatási szerződés megkötésének előfeltétele a közhasznú jogállás (35. §), más támogatásoknak, kedvezményeknek nem. Így a státusz nemcsak tartalmatlanná, hanem értelmetlenné is válik.
    
2. Elenyésző állami források
   A civil törvényjavaslat alapjaiban újraszabályozza a civil szervezetek állami támogatásának eddigi legfőbb mechanizmusát, a Nemzeti Civil Alapot, sőt új nevet is ad neki, lecserélve a „civil” szót az „együttműködésire”. A társadalmi egyeztetés után átdolgozott törvényjavaslat szerint a NEA a mindenkori költségvetési viták áldozatává válhat, hiszen mértéke immár nem kötődik semmihez.
   Az alap forrásai felett jelentősen megerősödik a kormányzati akarat érvényesülése: amellett, hogy túlsúlyba kerülnek az alap döntés-előkészítő testületeiben a kormányzati delegáltak, még ezek elnökeit is a miniszter nevezi ki, sőt a források 10%-a felett egyedül a miniszter dönt, egyedi kérelmek alapján.
   Ugyanakkor a 2012-es költségvetési törvényjavaslat a Nemzeti Civil Alap (sic!) céljára 1,38 mrd Ft-ot irányoz elő; ami még a zárolások figyelembe vételével is kevesebb, mint fele az idei és mindössze ötöde a tavalyi keretösszegnek. Figyelembe véve, hogy a civil szervezetek minden, támogatásként kapott forinthoz 2-4 továbbit tesznek hozzá, ez az elvonás célt téveszthet: egy olyan szektor rovására próbál takarékoskodni, amelyen sokat megtakarítani nem lehet, de így elvész mindaz a közhaszon is - a társadalom különböző rászoruló csoportjainak nyújtott támogatás formájában -, amit máshogyan „előállítani” csak nagyobb ráfordítással lehetne.

E felemás helyzetre reagálva alulírott civil szervezetek egymással együttműködésben konkrét (normaszövegszerű) javaslatokkal fordultak a jogalkotóhoz a fenti problémák megoldása érdekében.

Csatlakozó szervezetek:

• Felső-Kiskunsági Közösségi Munkások Egyesülete
• Habitat for Humanity Magyarország
• Közösségfejlesztők Egyesülete
• Ökotárs Alapítvány
• Szövetség a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért