A civil tv. I. fejezete az egyesülési jog alapján létrejött szervezetekkel foglalkozik. Éppen ezért az egyesülési jogon kívül eső civil szervezetek (alapítványok) tekintetében nem alkalmazható.

Az egyesülési jog alapján létrejövő törvény (a civil tv.) az Alaptörvény szerint nem minősül sarkalatosnak, azaz a jelenlévő képviselők több mint fele megfelelő és érvényes felhatalmazással rendelkezik a jogalkotásra ebben a tárgykörben. A civil tv. I. fejezetében szerepeltetett, az egyesülési jog alapján létrejött szervezetek szabályozása azonban arra utal, hogy bár a tárgykör szabályozása nem igényel parlamenti kétharmadot, és bár a civil szervezetek közös szabályai adják a törvény gerincét, a legfontosabb mégis az egyesülési jog alapján létrejött szervezetek elsődleges szabályozása. Ez rendszertani értelmezéssel azt mutatja, hogy maga az egyesülési jog és az egyesülési jog alapján létrehozott szervezetek közjogi jelentősége változatlan.

A Ptk.-ban szerepelnek az egyesületek státuszszabályai, illetve azok túlnyomó része. A Ptk.-beli egyesületi szabályok (leginkább a működésre vonatkozó szabályok) a civil törvénnyel módosultak, ugyanakkor a civil tv. I. fejezete gyakorlatilag ugyanazokat a közjogi határokat szabja meg az egyesülési joggal, az egyesülési szabadsággal kapcsolatban, mint a korábbi szabályozás.

A civil tv. meghatározza az egyesület különös formáit is. Az egyesület különös formája a szakszervezet, a párt és a szövetség (továbbá a külön törvényben meghatározott, speciális tevékenységet folytató egyesület, mint pl. a biztosító egyesület stb.). Ezzel a civil tv. formakényszert vezet be a nyilvántartásba vehető szervezetek körében, szakítva a korábbi törvényszöveggel és gyakorlattal. A törvény ugyanakkor külön törvények szabályozási körébe utalja a párt és a szakszervezet kérdéseit, mivel ezek esetében nem határoz meg bővebb szabályozást (néhány kivétel említésétől eltekintve), és nem is definiálja azokat. Külön törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végző egyesületekre a külön törvény az egyesületre vonatkozó rendelkezésektől eltérő szabályokat állapíthat meg (például a sportról szóló 2004. évi I. tv. további szabályokat ad a sportegyesületekre, sportszövetségekre). A különös formában működő egyesület elnevezésének tartalmaznia kell a különös forma megnevezését. (4. §)

A szövetséget viszont definiálja a civil tv.: a szövetség olyan különleges egyesület, amely két tag részvételével is alapítható, működtethető és tagja egyesület, alapítvány, egyéb jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vagy civil társaság lehet; szövetség tagja természetes személy nem lehet; további eltérés a legalább tíztagú egyesülethez képest, hogy az két tag részvételével is alapítható és működtethető. Ez a gyakorlatban a következőt jelenti: az egyesülésről szóló korábbi Etv. csak hivatkozott a szövetségre (és mellette még több más különös társadalmi szervezetre), ugyanakkor nem definiálta azokat. Ennek ellenére a bíróságok – egyesületként – nyilvántartásba vettek „szövetség” elnevezésű szervezeteket. Tekintettel arra, hogy a szövetségnek nemcsak a definíciója, hanem a különös szabályai is hiányoztak egy-két nem érdemi kivételtől eltekintve, egyesületi szabályok alapján bárki létrehozhatott a névszabatosság akkori szabályaiba nem ütköző „szövetség” elnevezésű egyesületeket. A szövetség új szabályainak bevezetése azt jelenthetné, hogy ezeket a szövetségeket át kellene alakítani (legalábbis nevükben azokat, amelyek nem felelnek meg a szövetség feltételeinek). Ez azonban értelmezésünkben nincs így. Mivel a „szövetség” elnevezés a gyakorlatban az egyesület (korábban társadalmi szervezet) alapítóinak ma már helytelennek számító névadása volt csupán, ezek a szervezetek továbbra is egyesületekként működnek, tekintettel arra, hogy a névviselés szabályait visszaható hatállyal nem lehet érvényesíteni.